Tény és való, a bangkoki helyi népek nagyon is hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a turisták az ő kultúrájuktól, szokásviláguktól idegen módokon is képesek viselkedni. A bangkokiak toleránsak, de nem illő a turistának ezzel visszaélni. A thai emberek igazán méltányolják, ha az idegen igyekszik illően igazodni a thai kultúrához. A bangkokiak annyira udvariasak, hogy nagyon ritkán szólják meg a turistát, ha a thai szokásokat sértően tesz valamit.
Az egyik legfontosabb gesztus, amit tehetünk, az a mosolygás. A thai emberek számára természetes, hogy sokat mosolyognak, és ez az idegennek akkor is kellemes látvány, ha a mosolyok mögött nincs automatikusan elégedettség, boldogság, jóindulat.
A külföldiektől nem várják el, hogy a thai hagyomány szerint a tenyereket egymáshoz illesztve, meghajolva (wai a neve ennek a mozdulatsornak) üdvözöljenek másokat. Az udvarias meghajlással már elismerést kiváltó gesztust tehetünk. Különösen adjuk meg a tiszteletet az idősebbeknek, mert ez a thai társadalomban alapvető elvárás.
A turista természetesen érezheti magát felbosszantva ezért-azért, de fontos tudni, hogy semmi értelme ordibálni, hisztizni, fenyegetőzni, mert ezzel ott nem lehet célt elérni. Főleg nem szabad utcán, sok ember előtt nyilvánosan kimutatni haragunkat. A thai emberek az ilyesmire nem úgy reagálnak, mint nálunk. Ha kiabálunk egy helyi lakosra, akkor az a megszégyenülésre nem megalázkodva, meghunyászkodással reagál, hanem akár kiszámíthatatlan agresszióval is.
A fej Thaiföldön szent testrész. Soha ne érintsük meg egy idegen ember fejét. Még haverkodásból se csapkodjuk tarkóját, mert ez nagyon nem helyénvaló náluk.
A lábfej és főleg a talp náluk tisztátlan testrész. Lábfejünkkel ne mutogassunk semmi felé, ne rakjuk úgy keresztbe a lábunkat, hogy a talpunkat fordítjuk így mások felé.
Vendégség esetén a ház, avagy a lakás előtt hagyjuk a cipőnket, amit ők automatikusan rossz szagúnak tekintenek. Ha templomba vagy masszázsos helyre készülünk belépni, hagyjuk magunk mögött, a bejáratnál a lábbelit.
Dacára annak, hogy bőven látunk ledérséget a bangkoki vagy pattayai vigalmi negyedekben, alapjában véve a bangkokiak nagyon is konzervatívak, bár persze kevésbé, mint a vidékiek. A ,,piros lámpás” zónákon kívül, a mindennapi életben nem jellemző, hogy thai párok az utcákon, a tömegközlekedési eszközökön nyilvánosan csókolózzanak, ölelkezzenek. Sok tájékozatlan külföldi (farang) a könnyűvérű thai lányok sokasága miatt azt hiszi, hogy nyugodtan bizalmaskodhat ,,civil” thai lányokkal, hölgyekkel. Lehet, hogy nincs ilyen esetben durva válasz, de ez csupán a thai lány zavarával és udvariasságával magyarázható.
Ami az öltözködést illeti, ne tekintsük Bangkokot illetve más városokat nyaraló helynek, azaz ne mászkáljunk az utcán atlétatrikóban, fürdőruhában, vagy akár túlságosan is lengén. A thaiok elég udvariasak ahhoz, hogy ne szólják meg a beach-es öltözékű külföldit, de bizonyosan rosszallják. A lányok, nők lehetőleg ne viseljenek falatnyi topokat, miniszoknyákat. Ugyancsak rossz fényt vet a külföldire, ha ruhája piszkos, gyűrött, vagy ordenáré módon izzadt. Persze a bangkoki fiatalok egy része lezseren viszonyul az ilyesmikhez, de a középkorúaknak, idősebbeknek jellemzően nem tetszik az ilyesmi. Ne csodálkozzunk, ha valamilyen kérésünket azért nem teljesítik, mert nem tartanak minket tiszteletre méltónak.
A templomok – mint pl. a Wat Phra Kaew és a Wat Rachabophit – szigorú öltözködési előírásokat szabnak meg a látogatóknak. Az alapszabály nők és férfiakra egyaránt vonatkozóan, hogy olyan felsőruházatunk legyen, ami takarja a vállat, és olyan nadrág, vagy szoknya legyen, ami minimum a térdet takarja. Lábbelivel egyáltalán nem szabad bemenni a templomokba. A szerzeteseket tilos megérinteni. A vallási szobrokhoz sem szabad hozzáérni. Általános szabály szerint kövessük a thai látogatók viselkedését.
Bárhol is vagyunk Thaiföldön, soha ne fényképezzünk le számunkra ismeretlen embereket az engedélyük nélkül. Bár ez a szabály mindenhol érvényes, nem csak Thaiföldön.
Külföldi látogatókra is érvényes az, hogy a parkokban, mozikban, metróállomáson, akár piacon, szóval a közterületeken meg kell állnunk, fel kell állnunk, ha a thai himnusz, vagy thai királyt dicsőítő dal megszólal. A zene beazonosítása könnyű, hiszen jól látható, hogy a thaiok vigyázzban állnak.
A tömegközlekedési eszközökön külföldi turistaként mutassuk meg, hogy az illem szerint tudunk viselkedni, azaz adjuk át az ülőhelyet az idősebbeknek, a terhes mamáknak, és ne tolakodjunk tahó módon.
Thaiföldön nem kötelező a borravalózás bármely szolgáltatásról is legyen szó. Azért a taxisofőrök, idegenvezetők, londinerek, masszőzök elvárnak némi borravalót, no nem olyan sokat, mint amit az amerikaiak szoktak adni odahaza. A nagyobb bangkoki éttermekben hozzácsapnak tíz százalékot a számlához. Az utcai kifőzdéknél elég 10-20 bahttal kiegészíteni az összeget. Persze ha valami nagyon egyszerű, olcsó leves eszünk, ott a borravalót nem várják el.
Szólj hozzá!